Jovan Mikic-Spartak
 
Kevés olyan sportember volt, mint Jovan Mikic-Spartak (1914-1944). Úgy tartjuk számon, mint kiváló sportolót és mint a népe szabadságáért küzdő rettenhetetlen szabadságharcost. Jugoszlávia legjobb atlétikai csúcstartói közé tartozott. Kétszeres Balkán-bajnok volt. A szabadkai partizánosztag parancsnokaként szülővárosa felszabadításáért folyó küzdelemben esett el - hősi halált halt.
Az első világháború végén született és a második világháború végén esett el. Amit időközben tett, arról tanúskodik, hogy kiváló sportoló és még kiválóbb ember volt.
Spartak 1932-től 1939-ig egyike volt a legjobb jugoszláv atlétáknak. Pályafutását a szabadkai Bácskában kezdte és a belgrádi Jugoszláviában folytatta. Több atlétikai sportágban szép sikereket ért el. Versenyzett hármasugrásban, távolugrásban, magasugrásban, öt- és többtusában.
Első fellépése Zágrábban volt, 1932-ben, a jugoszláv bajnokságon. A tizennyolc éves Jovan Mikié nem ért el akkor jelentős eredményt magasugrásban, de tehetségével felhívta magára a figyelmet Ez volt számára az első jelentősebb Szabadkán kívüli verseny, amelyen szerepelt.
Két évvel később, 1934-ben, ugyancsak Zágrábban, már országos bajnokságot nyert. Első lett a hármasugrásban. Eredménye 13,15 méter. Ugyanabban az évben Gúüus 29-én) Belgrádban megdöntötte az akkori országos csúcsot. Hármasugrásban 13,86 métert ért el. Eredményét azonban nem ismerték el formai okokból, jóllehet 6 centiméterrel ugrott távolabbra, mint az addigi csúcstartó.
Az igazságtalanság azonban nem kedvetlenítette el Spartak ot az atlétika szerelmesét A következő országos bajnokságon, Ljubljanában, 1935-ben, kétszeres bajnok. Magasugrásban 175 centiméteres, hármasugrásban pedig 14,05 méteres eredményt ért el. Ezen a versenyen dőlt meg az addigi csúcs. Spartak az első, aki Jugoszláviában 14 méternél távolabbra ugrik. Akkoriban ez nagy eredmény volt. Egy évvel később a Jugoszlávia - Görögország atlétikai találkozón újabb országos csúcsot döntött meg. Eredménye hármasugrásban 14,20 méter. A csúcsot egészen 1938-ig tartotta. Készült a rekord megdöntésére, de el kellett mennie katonának, azután pedig a II. világháború akadályozta meg ebben.
Az adatok szerint 1937-ben Párizsban, az egyetemi hallgatók világbajnokságán megdöntötte az akkori jugoszláv csúcsot öttusában, összesen 2.825 pontot ért  el  (148-al  többet,  mint a  korábbi csúcstartó).
1932-től 1939-ig a jugoszláv válogatott tagjaként minden évben részt vett a Balkán-bajnokságon. Sokoldalú atléta volt, így több versenyágban lépett fel: magasugrásban, távolugrásban, hármasugrásban és többtusában. Kétszer volt Balkán-bajnok: 1937-ben Bukarestben hármasugrásban (eredménye 14,03 méter), 1935-ben Istambulban magasugrásban (sikerült felállítania a 175 centiméteres eredményt). A Balkáni-bajnokságokon egyébként hat ezüstérmet nyert: 1923-ban Athénben hármasugrásban (13,47 méter), 1933-ban Athénben ugyancsak hármasugrásban (13,72 méter), 1934-ben Zágrábban hármasugrásban (13,74 méter), 1935-ben Athénben többtusában (5.721 pont), 1936-ban Athénben hármasugrásban (13,93 méter) és 1939-ben Athénben (második lett) többtusában (5.537 pont).
A Párizsban 1937-ben megtartott VII. egyetemista világbajnokságon, amikor Spartak felállította a jugoszláv csúcsot öttusában, ugyanakkor hatodik volt a 18 ország legjobbjai között.
Jovan Mikié - Spartak kiváló ember volt. A szabadkai reálgimnázium végzős diákjaként a Bratstvo önképzőkör elnökévé választották. Verseket írt gimnazistaként és később is, egyetemi tanulmányai idején. Versei a szabadkai Nevén, a Bunjevacko kolo és a Knjizevni sever című irodalmi folyóiratokban jelentek meg.
A párizsi világbajnokságról megkísérelt átszökni Spanyolországba, hogy bekapcsolódjon a polgárháborúba. A sorozóbizottság azonban elutasította, mert bevallotta, hogy még nem volt katona.
Egyetemi évei alatt sportújságírással is foglalkozott. Külső munkatársa volt a Politikának, a Vreme című lapnak, majd a belgrádi Sportski svet állandó munkatársa lett. A II. világháború kitörése előtt két szemináriumi munkát jelentett meg a belgrádi Közgazdasági Főiskola asszisztenseként.
A II. világháború idején tartalékos tisztként mozgósították. Fogságba esett és 1941-ben a nürnbergi gyűjtőtáborba hurcolták. 1941 őszén szabadult a hadifogságból és Újvidéken telepedett le, ahol felesége Ksenija és gyermeke élt. Itt bekapcsolódott az ellenállásba. Tevékenysége miatt 1944-ben kénytelen volt illegalitásba vonulni. Márciusban csatlakozott a partizánokhoz, egy csoporttal a Szerémségbe, majd a Fruska gorára vonult.
1944 nyarán felvették a Jugoszláv Kommunista Pártba, augusztus 23-án pedig annak a partizánosztagnak az élére állt, amelynek a bácskai-baranyai körzetben kellett tevékenykednie. Parancsnoksága idején három járásban szervezte az ellenállást és a fasiszták elleni harcot.
Szabadka felszabadításáért folytatott küzdelemben bátor harcosként vesztette életét 1944. október 10-éről 11-ére virradó éjjel. Az utolsó fasiszta katonákkal folytatott döntő leszámolásban halálosan megsebesült és hamarosan meghalt.
A levéltári adatok között megtalálható Spartak egyik harcostársának a visszaemlékezése a parancsnok utolsó pillanatairól:
- Odamentem hozzá. Spartak sebesülve feküdt az asztal alatt. Megkérdeztem tőle, hol sebesült meg. Azt mondta, a kezén, a karján és a tüdeje alatt. Kikapcsoltam az övét, kigomboltam a zubbonyát A sebe nem vérzett. Belső vérzése lehetett. Felsóhajtott és ezt mondta: „Én teljesítettem a kötelességemet, a misszióm végetért - Szabadka felszabadult..."
Csak a legkiválóbbak élnek, harcolnak és halnak meg így.