A sportélet háború utáni újjászervezése

Szabadka középiskolás ifjúsága az USAOV-ban tömörülve 1945. április 21-én (szombat volt) megalakította a Jovan Mikic-Spartak Ifjúsági Sportegyesületet, amelynek labdarúgó-, atlétikai-, asztalitenisz-, szertornász-, röplabda-, kosárlabda- és tenisz- szakosztályai voltak.
A megalakulást követően a 2/1945. számú kérvénnyel fordultak a városparancsnokság közoktatásügyi osztályához a bejegyzés céljából. A folyamodványban az áll, hogy a Jovan Mikic-Spartak egyesület középiskolás ifjúsága kifejezi az iránti kívánságát, hogy engedélyezzék az újonnan alakult egyesület tevékenységét.
A Vajdaság testnevelésének és sportjának felújítására alakult kezdeményező bizottság 1945. április 28-án közzétette a Szabad Vajdaság (Slobodna Vojvodina) című lapban az értesítést az új testnevelési sportszervezetek megalakulásáról, s ebben említést tesz a Jovan Mikic-Spartak Ifjúsági Testnevelési és Sportegyesületről, s közli, hogy az részt vehet a nyilvános rendezvények szervezésében.
A Jovan Mikic-Spartak ITSE első elnöke Lajco Jaramazovié, titkárai pedig Ostan Miran, majd Harangozó Vilmos voltak. A labdarúgó-szakosztály elnöke Viktor Vrhovac-Uco volt.
Jovan Mikic-Spartak ITSE 1945. december 24-én tartott rendkívüli közgyűlésén újra Lajco Jaramazovicot választották meg elnökké, első alelnök Viktor Vrhovac- Uca, a második alelnök Dusán Davidovic lett. Az egyes klubokkal való törődéssel a következőket bízták meg: Rade Sibalié - labdarúgás, Harangozó Tibor - asztalitenisz, Bénis Simon - tenisz, Eduárd Kral - szertorna, Lazar Vukovic - kosárlabda, Savó Milosev - röplabda, Pajo Rudinski - ökölvívás, Aleksandar Vujevic -birkózás. Erdélyi Dénes - kerékpározás, Ozren Pilié -teke, Horváth Lajos - könnyűatlétika. A gondnok Aco Skenderovic és Lazo Bogesic volt. A szervező bizottság tagja Eta Poljakovic, Hermán Iván és Milorad Gar-dinovacki lett.
A labdarúgóklub első évi közgyűlésén, 1946. január 6-án, a következőket választották be a vezetőségbe: Lazar Bogesié (elnök), Ostan Miran (első alelnök), Ivo Pancic (második alelnök), Stipan Kopilovic-Pipko (titkár), Aleksandar Zvekan (technikai vezető). Az edző Takács Márton (Takács Jóska apja) volt.
A Jovan Mikic-Spartak Ifjúsági Sportegyesület második évi közgyűlésén, 1946 április 15-én, elnökké választották Viktor Vrhovec Ucot, Ivan Hermán pedig az egyesület főtitkára lett.
A Jovan Mikié-Spartak ITSE és a szabadkai Rad-nicki FE egyesülése után elnökké Luka Rizánjit, alelnökké Radoslav Rakiéot választották meg.
A Spartak VSE jelenleg a legnagyobb jugoszláv sportegyesületek közé tartozik, keretében húsz klub működik (atlétikai, labdarúgó-, kosárlabda-, röplabda-, kézilabda-, tenisz-, asztalitenisz-, úszó- és vízilabda-, sakk-, ökölvívó-, birkózó-, go-, kerékpár-, cselgáncs-, karate-, jégkorong- és műkorcsolyázó-, vívó-, súlyemelő- teke-, és női labdarúgóklub). A 2800 aktív tagjával az ország legtömegesebb egyesületeinek egyike.
Új egyesületek megalakítása

A Vajdaság területén levő népfelszabadítási bizottságok ideiglenes szerveződéséről és hatásköréről szóló határozat értelmében Vajdaság Népfelszabadítási Főbizottságának Elnöksége a következő határozatot hozta: „A testnevelés legmagasabb szintű vezetését Vajdaság egész területén átengedi a Vajdaság testnevelésének és sportjának felújítására létrehozott kezdeményező bizottságnak." Feloszlatja az összes korábbi sportszövetségeket és alszövetségeket, valamint a testnevelési szövetségeket és más sportegyesületeket, amelyek Vajdaság területén léteztek a régi Jugoszláviában és a megszállás idején. Minden vagyonuk a Vajdaság testnevelésének és sportjának felújítására létrehozott kezdeményező bizottság tulajdonába kerül, és Vajdaság sportéletének átszervezésére és fejlesztésére fogja felhasználni. Feloszlik minden akciósbizottság és minden más testület, amelyeket a városokban hoztak létre a sportélet felújítása érdekében. Ezek vagyona is átszáll a kezdeményező bizottságra.
Az összes sport- és testnevelési egyesületek, amelyek újjászervezni szándékozzák a munkájukat, kötelesek a kezdeményező bizottsághoz fordulni legkésőbb 1945. április 29-éig. Egyetlen sportklub és bármilyen más sportegyesület sem kap jogot sem fellépésre, sem fennmaradására Vajdaság területén, ha nem kap működési engedélyt az említett kezdeményező bizottságtól."
A Spartak VSE egyik alapító tagja, az akkor tizennyolc éves Miran Ostan, Harangozó Vilmossal együtt küldöttként résztvett a testnevelésről szóló vajdasági tanácskozáson, amelyet 1945 márciusában Újvidéken tartottak. Akkor úgy döntöttek, hogy hazánkban gyökeresen meg kell változtatni a testnevelés szerveződési formáját.
-    1945 márciusában írásban rendelet érkezett az összes újonnan megalakított klubok feloszlatásáról. Megválasztottuk a Vajdasági Testnevelési Szövetség alakuló közgyűlésének (választmányának) küldötteit. Ebben a minőségben a már elhunyt Harangozó Vilmos és én vettünk részt rajta. Miután visszatértünk Újvidékről, az ifjúsági szervezet hozzáfogott az elfogadott határozatok végrehajtásához. A ZAK és más sportklubok tagjai kinyilvánították elhatározásukat, hogy melyik sportegyesületbe vagy klubba szeretnének belépni. A fiatalok számára rendkívül fontos volt, hogy a meglevő klubok, a ZAK és a Backa mellett új sportegyesület jöjjön létre. A fiatal aktivisták az USAOV ifjúsági szervezetre támaszkodva 1945. április 21-én megalakították a Jovan Mikic-Spartak ITSE-et. Abban az időben számunkra ez volt a legszebb megbízatás. Sikerrel megszerveztünk több sportrendezvényt és a május elsejei felvonulást, amelyben jelentős szerepük volt a sportolóknak, különösképpen a Spartak tagjainak. Az egymás iránti kölcsönös tisztelet, szeretet, testvériség és egység voltak a fiatalok legerősebb támaszai. Mindig ezen elvek érvényesítésével kell nevelni a fiatalokat - mondja dr. Miran Ostan.
Viktor Vrhovac-Uca, a neves sportmunkás a következőképpen emlékezik vissza a sportklubok megalakítására, amelyet az USAOV fiataljaival végeztek:
-    A fiatalok gyűléseiken hoztak határozatokat a város rendezésére szolgáló munkavállalásokról és a front számára szükséges kötszerek és gyógyszerek gyűjtéséről.

A testnevelési mozgalom felújításán is munkálkodtak. Megalakították a Jovan Mikic-Spartak sportegyesületet Különösen tevékenyek voltak a labdarúgók, a röplab-dázók, az atléták, az asztaliteniszezők, a szertornászok, a teniszezők és a helyi bizottságokban működő aktivisták.
Miran Ostan abban az időben szervező titkár volt, akit az összes sporttevékenység felújításával bíztak meg. - Harangozó Vilmossal és más sportmunkásokkal tevékenykedtem együtt. A labdarúgóklub, később pedig a Spartak VSE elnöke voltam.
A Jovan Mikié-Spartak ITSE megalakításáról szóló határozat meghozatala után, 1945. április 21-én, a Városi stadionban könnyűatlétikai versenyt tartottak, melynek szervezője és résztvevője Gustika Ivkovic volt.
A nők és a férfiak versenyprogramja keretében 100, 400 és 1500 méteres síkfutás, diszkoszvetés és súlylökés, magasugrás és távolugrás volt műsoron. A város valamennyi sportolója és a III. brigád képviselői léptek fel - emlékezik vissza Gustika Ivkovié, a háború utáni sporttevékenység megszervezőinek egyike.
A vasutasok sportegyesülete felvette Jovan Mikié-Spartak nevét, a szabadkai partizánosztag parancsnokának, az egykori atlétának és országos válogatott emlékének tiszteletére.
Hogyan került erre sor? Erre Gustika Ivkovic így emlékszik vissza:
- A fiatalok még a háború idején foglalkoztak a mozgalom eszméihez hű sportklub megalakításával. Jovan Mikié közismert a fiatalok körében közkedvelt atléta volt. Utoljára éppen Szabadka felszabadulásának a napján találkoztam vele. Másnap reggel értesültem arról, hogy megsebesült. Tilly Ernővel elindultunk a kórházba. A szabadkai partizánosztag parancsnoka ekkor már halott volt. Amikor leróttuk a kegyeletet, megfogadtuk: Az új atlétikai klub az ő nevét fogja viselni. Az ötletet ismertettük Miran Ostannal is. Mindenki elfogadta a javaslatot és Spartak nevét vette fel a sportegyesület
Az élvonalbeli eredmények eléréséhez szükséges feltételek létrehozása érdekében 1947. január 22-én megtartották a Jovan Mikic-Spartak ITSE és a Radnicki TE közös közgyűlését, amelyen elhatározták, hogy egyesül a város két legnagyobb sportegyesülete.
Az új elnevezés Jovan Mikic-Spartak Munkás Testnevelési Egyesület lett. Ennek az egyesületnek labdarúgó-, atlétikai, asztalitenisz-, sakk-, birkózó-, ökölvívó-, röplabda-, kosárlabda-, úszó- és vízilabda-, jégkorongtenisz-, kerékpár-, teke-, vívó-, kézilabda- és szertornaszakosztálya volt.
A Jugoszláv Testnevelési Szövetség 1948-ban megtartott II. kongresszusa és a sportegyesületek önállósulása után ez az egyesület mindinkább a szabadkai vasutasok helyi bizottságára és a Belgrádban székelő közlekedési minisztériumra támaszkodott. Ekkor elnevezést változtatott, s felvette a Jovan Mikic-Spartak Vasutas Sportegyesület nevet.
A szabadkai Sloboda SE 1949. április 6-án tartott rendkívüli közgyűlése után a feloszlatott egyesület tagsága beolvadt a Spartak VSE-be.

Egy érdekes riport

Érdekes riport jelent meg Milán Ercegan, a közismert jugoszláv sportmunkás tollából az Újvidéken megjelenő Sport című lap egyik, 1951-ben megjelent számában, a Spartak labdarúgóinak szép gesztusáról:
-    Sok szó volt erről. A felszabadulás óta nem múlt el egyetlen ünnepség sem, amelyen nem dicsérték volna meg a Spartakot. A Spartakot mindig példaként emlegették nemcsak mint labdarúgóklubot, hanem általában véve mint példás kollektívát is.
Van valami, ami miatt büszkék vagyunk a Spartakra megalakulásának első napjaitól, s ez magában is különös történet:
- A Spartaknak 1945-ben sok jó labdarúgója volt. Olyan játékosai is, akik később felöltötték magukra a válogatott mezét.
A sportélet még nem kapott nagy lendületet, akkor még nem voltak meg a legalapvetőbb feltételek sem. A játék a sportélet felújításáért folyt Egy napon a Spartak felajánlotta, hogy elutazik Szkopjéba és mérkőzést játszik Macedónia kombinált csapata ellea Az ajánlatot elfogadták, de semmit sem biztosítottak. A Spartaknak kölcsön kellett kérnie 30 000 dinárt, hogy elutazhasson Szkopjéba.
Abban az időben, amikor a Spartak Szabadkáról útrakelt, Dragos Stevanovic, Szerbia Testnevelési Szövetségének titkára telefonon felhívta Edo Ljubibraticot, Vajdaság Testnevelési Szövetségének titkárát és a következőket közölte vele:
-    Május 9-e a győzelem napja alkalmából jó lenne, ha Belgrádban találkozna Szerbia és Vajdaság labdarúgó-válogatottja.
A választás a Spartak labdarúgóira esett.
A Vajdasági Testnevelési Szövetség titkára azonnal telefonált Szabadkára, azzal a szándékkal, hogy javasolja, hogy a Spartak képviselje Vajdaságot. Meglepődött, amikor hallotta, hogy a Spartak már útban van Szkopje felé és éppen valahol Újvidék táján lehet
Edo Ljubibratié kisietett a lerombolt újvidéki Duna--hídhoz, hogy „útját állja" a Spartaknak. Rövid idő múltán meg is érkezett a csapat.
-    Holnap Belgrádban pályára kell lépni a győzelem napja alkalmából - közölte az útvezetővel.
-    Rendben van, csak jelenteni kell, hogy nem megyünk Szkopjéba - hangzott a válasz.
A Spartak szkopjei útjának megszervezéséhez szükséges pénzről - jóllehet kölcsön kellett kérni - senki nem szólt semmit. Ljubibratié ugyan megígérte, hogy „megtérítik" az útiköltséget
-    Szót sem érdemel! - felelték a Spartak tagjai. Nem csoda, hogy Edo így felelt:
-    Ez az én csapatom.
A Spartak Vajdaság válogatottjaként játszott mérkőzést Szerbia válogatottjával, 2:2 lett az eredmény. Ez volt a háború utáni első mérkőzés Belgrádban. Még sokan emlékeztek rá.
Az igaz történetnek azonban még nincs vége. Annyit még el kell mondani, hogy a visszavágót sohasem játszották le. A Spartaknak senki sem térítette meg a költségeket, de nem is követelte. Ezért mindig büszkék vagyunk a Spartakra.
Úgy látszik, most már minden világosabb, ha ebben a fényben tekintünk a Spartak labdarúgóinak a tevékenységére - fejeződik be a Sportban megjelent riport.
A belgrádi Nas sport című lap 1947. február 24-én megjelent 65. számában a többi között beszámol arról, hogy „a szabadkai Spartak az ország legsokoldalúbb testnevelési egyesülete 24 sportszakosztályával és 1500 tagjával, akik különféle sportágakkal foglalkoznak."
A Spartak Testnevelési Egyesületet 1947-ben a Szerb NK legjobb sportegyesületévé kiáltották ki.
„A novemberi verseny győztese" - áll a felirat egy kis vörös zászlón, amely jelenleg is ott függ a Spartak TE irodájának egyik sarkában. Ez a jutalom a Szerb NK legjobb egyesületének kijáró elismerés, amelyet a Szerb NK sportolóinak hat hónapig tartó vetélkedője után sikerült elnyerni.
A 280 testnevelési egyesület közül - akkor ennyi volt a Szerb NK-ban - a Spartak került ki győztesen. A belgrádi Ilustrovani sport című lapban a következő cikk jelent meg:
A Spartak példásan eleget tesz testnevelésünk alapvető elveinek

- Testnevelést a dolgozó népnek: A Spartak TE tevékenysége folyamán több mint 30 ágazatában sikerrel ölelte fel Szabadka szinte valamennyi munkásifjúságát A Spartak szakosztályai figyelemre méltó eredményeket értek el, amelyek közül a legjelentősebb a gyáripari többtusában megszerzett országos bajnoki cím. Ezt a szabadkai Na-ma női csapata, a Spartak egyik szakosztálya nyerte el.
Tömegesség: A 2307 tag közül, akik tevékenyen részt vesznek a 16 szakosztály munkájában, az idei évben mindenkit felöleltek a testnevelői munkával. Szabadka minden 42. lakója a Spartak tagja.
Sokoldalúság: „Tegyük lehetővé polgáraink helyes testi fejlődését" - áll a Spartak TE helyiségének bejáratánál. Ez olyan jelszó, ami az egyesület munkájának valóban a vezérelve. Az egyesület minden tagja számára lehetővé tették, hogy több sportággal is foglalkozhasson. Az egyesület sok tagja az idén több sportágban is versenyzett. így például Kollár Piroska, a közismert atlétanő és Harangozó Vilmos, az asztalitenisz-bajnok részt vettek a gyáripari vállalatok és kombinátusok versenyein.
Minőség: E sportegyesület szakosztályainak a tevékenységét magas szintre emelték. A Spartak tagjai 1947-ben 11 országos bajnokságot nyertek. Huszonkét tagja versenyzett az országos válogatott színeiben különféle nemzetközi versenyeken, s két könnyűatlétikai országos csúcs a Spartak versenyzőinek a nevéhez fűződik.
A Spartak minden tagja a stadionban, az uszodában...
A fehér labdával - a simára gyalult fa felületén, ahol a kis labda koppanása tompán visszhangzik, s a reflektorok fénye elvakítja a szemet - Harangozó Vilmos három játszmában legyőzte Vanját, az asztalitenisz világbajnokot, a prágai ifjúsági fesztiválon. Harangozó nincs egyedül: Margita Covié, Harangozó Tibor, Kosi, Varga - ez a legerősebb asztalitenisz - csapatunk.
A stadion fekete salakpályáján, amelyet elipszis alakú fehér vonalak barázdái tarkítanak, Magyar Ilona, Var-muzsa Erzsébet, Márga Sandorkic, Csanádi Ilona számos győzelmet vívtak ki. Mindenki jól emlékezik az 1946-ban Tiranában megtartott első Balkán-bajnokságra, ahol a vörös csillagos háromszínű lobogó kúszott fel a leggyakrabban az árbocra. Egyik alkalommal Magyar Ilona érdeme volt ez, aki Balkán-bajnok lett 80 méteres gátfutásban.
Tizenegy ország vasutas válogatottja találkozott az idén júniusban Budapesten. Ki nyeri meg az első helyet? Vasutas labdarúgó-válogatottunk hatalmas lendülettel küzdve Európa-bajnok lett. A legjobb 11 között hét a Spartak tagja volt, éspedig: Kopilovic, Beleslin, Jakovetié, Zvekanovié, Janjié, Takács és Azucki.
A végső sorrend: Jugoszlávia 25 pont, Románia 22, Magyarország 17, Bulgária 7, Albánia 1 pont - áll az I. Ökölvívó Balkán-bajnokság végső jelentésében. Nyolc súlycsoportból a jugoszlávok négyben győztek, s a Spartak két tagja, Gyulai és Sovlyánszki Balkán-bajnokok lettek Dzepina és Krleza mellett. Gyulai és Sovlyánszki jugoszláv bajnokok 1947-ben.
Háromnapig küzdöttek a szőnyegen a JFNK legjobb birkózói. Valamennyi város közül Szabadka lett a legeredményesebb három első és hat második helyezésével. A Szófiában megtartott birkózó Balkán-bajnokságon Berényi és Csúzdi, a Spartak tagjai a második helyen végeztek. A Spartak birkózásban is kitűnő.
Harmincezer néző szemléli a nyújtón végzett gyakorlatokat, amelyek - úgy tűnik - megcáfolják a Föld vonzóerejét A Belgrádban megtartott szövetségi szemle sportolóink legnagyobb rendezvénye. Hazánk minden vidékének legjobb szertornászai tanúbizonyságot tesznek szertornasportunk minőségéről. Mesteri mozdulataival kitűnik egy magas, fekete versenyző, a Spartak TE tagja, Josip Kujundzic-Kejo, aki néhány hónappal később Balkán-bajnoka címet nyert ezen a szeren.
így gyakorolnak és versenyeznek a szabadkai Spartak tagjai a különféle versenyeken és bajnokságokon, hazánk minden táján, a tömeges testnevelési rendezvényeken, mint például a Tito-staféta, mezei futóversenyek, tornabemutatók és sok más rendezvény, ahol a sportolók találkát adnak egymásnak.

Szervezeti szilárdság - a siker előfeltétele

A sporttevékenység nem lehet sikeres, ha az egyesület vagy az aktíva szervezettsége nincs szilárd alapokra helyezve. íme, hogyan oldották meg ezt a Spartak tagjai:
- A Radnickival történt egyesülés után tehetséges vezetőséget választottak, amely gondot visel minden szakosztályról, s arra tanítja a tagságot, hogy a testnevelés haladására hazánk fejlődésének a szemszögéből tekintsenek.
-    Propagandaügyi felelőseinek révén a Spartak megfelelő módon gondoskodik tagságának eszmei neveléséről előadások, szemináriumok és értekezletek keretében.
-    Kevés olyan egyesület van, amelyik részt vesz a szövetségi labdarúgó ligában, s azzal párhuzamosan figyelmet szentel más szakosztályainak is. A Spartak kitűnő kollektívát képez, s az egyesület sikerét valamennyi szekció eredményével méri.
-    A 200 000 dináros adósságból, megfelelő finanszírozási politikával, eddig visszafizették annak kilenc tizedét A tagsági díjat 70 százalékban megfizettetik.
„íme, a Spartak ezért nyerte el a zászlót." így írt a belgrádi Ilustrovani sport című lap.

A köztársasági elnök kitüntetése

A testvériség és egység terjesztése terén elért kivételes érdemeiért az egyesület 1970-ben, fennállásának 25. évfordulója alkalmából, Josip Broz-Tito köztársasági elnök ukázával, A Testvériség és Egység Ezüst Koszorús Érdemrendjével tüntették ki az egyesületet.
A sportegyesület fennállásának 39 esztendeje alatt számos elismerést kapott, összmunkájáért vagy a klubok által elért sikerekért.
Szabadka város Októberi díját 1971-ben a Spartak Röplabdaklub, 1972-ben a Spartak Labdarúgóklub, 1975-ben a Spartak Vasutas Sportegyesület, 1981-ben a Spartak Birkózóklub kapta meg. A Jovan Mikié-Spar-tak elnevezésű vajdasági sportelismerést 1976-ban a Spartak VSE-nek, 1979-ben a Spartak Asztaliteniszklubnak adták. Jutalmat, trófeát és kiemelkedő sportminősítést kapott még sok sportoló és sportmunkás.
A háború után megrendezett valamennyi olimpiai játékokon resztvettek a Spartak VSE sportolói is.
Nagyszámú nemzetközi és szövetségi rangú sportoló került ki a Spartakból. Ezidáig több mint ezer kiemelkedő helyezést értek el Vajdaság, Szerbia és Jugoszlávia egyéni vagy csapatbajnokságain, illetve a címeres mezben.
így például 1954-ben Londonban a világ legjobbja lett asztaliteniszben, a férfiak párosversenyében a jugoszláv Harangozó Vilmos (Szabadka) és Zarko Dolinar (Zágráb). Sreten Damjanovic birkózó 1971-ben világbajnokságot nyert. Refik Memisevié 1981-ben Oslóban (Norvégia) abszolút világbajnoki címet nyert ugyancsak birkózásban. Két asztaliteniszező, Zorán Kalinié (Szabadka) és Dragutin Surbek (Zágráb) világbajnoki címet nyertek párosban az 1983-as tokiói világbajnokságon.

Olimpiai bajnok lett Momir Petkovic birkózó 1976-ban a montreali Olimpiai Játékokon, a 82 kilogrammosok súlycsoportjában.
Európa-bajnokok kupaversenyein vett részt a Spartak sok versenyzője. Európa-szintű versenyen először a kézilabdázónők vettek részt, de a Spartak 1961-ben és 1964-ben már az első fordulóben kiesett. A Spartak vívói az 1974-ben megtartott kupaversenyen, a torna döntőjében „előkelő középhelyezést" értek el. A Spartak röp-labdázói országos bajnokként részt vettek Brüsszelben (Belgium) az 1976-ban megtartott döntőn és a harmadik helyet szerezték meg. A Spartak birkózói kétszer vettek részt európai szinten versenyen, 1977-ben és 1978-ban. Legutóbb Dembicében (Lengyelország) a negyedik helyen végeztek. A Spartak asztaliteniszezői az ókontinens legjobbjai között voltak 1978-ban, 1980-ban, 1981-ben és 1982-ben.
Az asztalitenisz-csapat sikert aratott a Vásárvárosok Kupájában is. Az Európa-kupát megnyerték 1977-ben Bécsben (Ausztria) és 1981-ben Athénben (Görögország), míg 1976-ban és 1980-ban részt vettek a döntőben Szolnokon (Magyarország).
A Spartak csapatai a jugoszláv kupáért versenyeztek még kézilabdában, labdarúgásban, asztaliteniszben és súlyemelésben. A labdarúgók 1962-ben bejutottak a Tito marsall-kupa döntőjébe (4:l-re veszítettek az OFK Beográdtól).
A hazai és a nemzetközi versenyeken elért kivételes sporteredményekért elnyerte a Jugoszlávia Érdemes Sportolója címet Harangozó Vilmos, Zorán Kalinic és Josip Gabric asztaliteniszező, Bosko Marinko, Sreten Damjanovié, Momir Petkovié, Refik Memisevic és Kaszap Károly birkózó, Tóth Erika, Hegedűs Magda és Anka Evetovic kézilabdázó, Tihomir Ognjanov^Bata labdarúgó, Dragan Vujkovié ökölvívó, Mileva Vasié - és Marija Angelovic cselgáncsozónő.
A Spartak VSE klubjait többször kiáltották ki a város legjobb klubjainak: a Spartak Ökölvívóklubot 1969-ben, a Spartak Labdarúgóklubot 1970-ben, majd 1972-ben az Elektrovojvodina gyeplabdaklubbal egyenrangúan, a Spartak Vívóklubot 1973-ban, a Spartak Röplabdaklubot 1975-ben, a Spartak Súlyemelőklubot és a Spartak Birkózóklubot 1976-ban, a Spartak Asztaliteniszklubot 1977-ben és 1978-ban, a Spartak Birkózóklubot 1979-ben, 1980-ban és a Spartak Asztaliteniszklubot 1981-ben.
A legsikeresebb klubok közé tartozik a Spartak Birkózóklub, amely háború után a szövetségi ligában és csapatversenyben résztvesz és mindig a vezető klubok között foglalt helyet.
A női csapatok közül az elsőligás versenyben a kézilabdázók vettek részt a legtovább (országos bajnoki és kupagyőztesi címeket is szereztek), valamint az asztaliteniszezőnők (ugyancsak voltak bajnokok) és a röplabdázónők (több második helyezést értek el).
A sportolók e nagy családjába tartozó ifjak és lányok sok sikert értek el a pionírok, az ifik és az idősebb fiatalok küzdelmeiben. Se szeri, se száma a vajdasági, köztársasági, országos, Balkán-Játékokon vagy Európa-bajnokságokon szerzett trófeáiknak.