A nemes önvédelem nagymesterei

Szabadkának a háború utáni időszakban mindig voltak jó öklözői, a nemes önvédelem igazi nagymesterei. Az első hivatalos versenyt 1945. április 8-án szervezték meg, amikor a szabadkai ZAK és az újvidéki Radnicki találkozott. Ugyanebben az évben, december 23-án, a Szabadkai Testnevelési Bizottság határozata értelmében az ökölvívás első referensének Engelbrecht Istvánt nevezték ki. 1946 november közepén megtartották Vajdaság első ökölvívó-bajnokságát, amelyen 15 szabadkai, újvidéki és kulai versenyző vett részt. Vajdaság bajnoka lett a szabadkaiak közül Benes (légsúlyban), Gyulai (pehelysúlyban), Kladek (könnyűsúlyban), Kostic (félnehéz-) és Lakatos (nehézsúlyban).

A múlt felülmúlhatatlan nagyjai

Valamivel később színre lépett Sovlyánszki Pál, a felülmúlhataüan ász, aki nemcsak Jugoszlávia legjobb ökölvívói közé tartozik, hanem Európa legtechnikásabb versenyzői között tartják számon. Könnyűsúlyban lett országos bajnok már 1946-ban, egy évvel később, majd 1948-ban is országos bajnoki címet szerzett pehelysúlyban. Később, amikor a Spartakból átigazolta magát a Partizánba, még hat országos bajnoki címet szerzett. Balkán-bajnoka volt 1957-ben és ott volt Helsinkiben az olimpián (1952). Legnagyobb sikerei közé tartozik az egy-egy bronzérem az Oslóban 1949-ben és egy évvel később a Berlinben megrendezett Európa-bajnokságon. Akkor érte a legnagyobb megtiszteltetés, amikor feltűzte az Európa-válogatott csapatkapitányának járó szalagot az USA válogatottja elleni találkozón. Fényes karrierje során 297 összecsapása volt, 256 alkalommal győzött, 18-szor döntetlen eredményt ért el és csak 23 meccset veszített Sikeres versenyzői pályafutásának befejeztével hivatásos edző lett.
Sovlyánszki mellett érdemes megemlíteni Gyulai Lajost, akit Szabadkán ugyancsak az első nemzedék legsikeresebb versenyzői közé sorolnak. Rendkívüli technikájú volt, üstökösként tünt fel és tejezte be pályafutását. Országos bajnoki címet szerzett 1947-ben harmatsúlyban, amikor a bukaresti Balkán-bajnokságon is bajnok lett. A válogatott mezét öt alkalommal öltötte magára. Amikor ereje teljében és versenyzői pályafutásának csúcsán volt, kénytelen volt szögre akasztani a kesztyűt - sérülés miatt.
Nagy veszteséget jelentett Engelbrecht István edző távozása, akinek helyét ifjabb Franczer Iván töltötte be. Hathatós támogatást nyújtott neki az idősebb Franczer Iván. Sovlyánszki és Gyulai mellett a győzelmi emelvényre lépett az országos bajnokáson még egy szabadkai: Tóth Rudolf jugoszláv bajnok lett harmatsúlyban 1948-ban, 1949-ben és 1950-bea A válogatott tagjaként tíz meccset öklözött.
A szabadkai öklözök 1948-ban jutottak be az I. szövetségi ligába, de csak egy idényben versenyeztek itt A következő évben erős II. ligás csapat állt össze új erőkkel, mint Kujundzic, Bajié, Tumbas, Stefanovic, Pej in, Pejic és Romek.
A szabadkaiak tizenhárom idényben küzdöttek a legjobbak társaságában. Miután a Spartak az 1954-55-ös versenyidényben kiesett az I. ligából, oda csak 12 év múlva került vissza. Szabadka ökölvívásának aranykorában - azt követően, hogy 1970-ben visszakerült az I. ligába - a hazai meccseken renszeresen több ezer néző gyűlt össze. Kosanovic, Lakcevic, Torontáli, Ibra-himovic, Blazic, Takács, Tamási, Pfeifer, Stevanovic és Merkovic- Engelbrecht István edző vezetésével - 1969-ben érték el legnagyobb sikerüket A csapat az utolsó fordulóig a bajnoki cím esélyese volt. Sajnos, az országos bajnoki címet sohasem sikerült megszerezni.
Sorsdöntő pillanat volt az 1970-es esztendőben, amikor elhagyta a csapatot a versenyzők többsége. Ezt követően a Spartak egészen 1974-ig a legjobbak társaságában tartotta magát, ezt követően a szabadkai öklözök „átköltöztek" a II. szövetségi ligába. Jelenleg a vajdasági ligában versenyeznek.

Bajnokok és válogatottak

A Spartak öklözői közül 1974-ig egyéni országos bajnoki címet szerzett: Gyulai Lajos, Tóth Rudolf, Arif Ibrahimovic (harmat), Sovlyánszki Pál, Jovan Stefanovic, Tumbász Géza (pehely), Sovlyánszki Pál, Jovan Stefanovié, Tumbász Géza (könnyű), Tamási Ferenc (váltó), Dragan Vujkovic (nagyváltó), Dragan Vujkovic (közép), Dragan Vujkovic, Josip Merkovic, Mirko Antelj (félnehéz). Az I. szövetségi ligából való távozás után országos bajnoki címet szerzett: Tumbász Géza, Dragan Vujkovic és Danilo Jovanovic, aki jóllehet a szabadkai klubban lett versenyző, akkor nem volt a Spartak tagja.
A válogatott mezét sok szabadkai öklöző öltötte magára. Dragan Vujkovic az országos válogatott kapitánya is volt, s minden idők legjobb szabadkai öklözője. Legnagyobb sikere mindenképpen a világbajnoki ezüstérem megszerzése volt nehézsúlyban 1978-ban, Belgrádban, az amatőrök második világbajnokságán. Vujkovié, miután több, kivételesen jó öklözőt legyőzött (közülük sokan húsz kilóval is nehezebbek voltak), összemérte erejét a világ akkori legjobb ökölvívójával, a nehézsúlyú kubai Stevensonnal (veszített). Négy évvel korábban bronzérmet szerzett Havannában az amatőrök első világbajnokságán.
E két érem, sok másikkal együtt, bekerült a kivételes képességű szabadkai sportoló vitrinjébe. Ezek közül néhány: érmek a Balkán-bajnokságokról, a Földközitengeri Játékokról, Belgrád győztese, Aranygong. . .
Az öklözök első nemzedékéből kitűnt Borsos Gusztáv, aki a válogatott tagja volt 1947-ig. Tamási Ferenc tizenhatszor öklözött a válogatott tagjaként. A szabadkai közönség nagyon szívesen emlékezik vissza Arif Ibra-himovicra, aki megszerezte az Oscárt és 16 alkalommal volt a válogatott tagja. Nagy riválisa volt Jane Bahti-jarevic, a nisi Radnicki tagja. Minden összecsapásukat szívesen nézte a szabadkai és a jugoszláv közönség. Kíméletlen, de mindig sportszerű meccsek voltak ezek.
Josip Merkovic kétszeres országos bajnok nehézsúlyban és a válogatott tagja volt. A nemes önvédelem kedvelőinek úgy maradt meg az emlékezetében, mint olyan harcos, aki pörölyszerű ütések sorozatával küldte a padlóra ellenfelét.
Jovan Srdanovic nehézsúlyban kétszer lépett kötelek közé a jugoszláv válogatottban, akárcsak Torontáli Antal, aki nagyváltósúlyban öklözött a válogatott színeiben. Mirko Antelj is a válogatott tagja volt.
Az újabb nemzedék öklözői közül kiemelkedik Tumbász Géza és Danilo Jovanovic (Vanja Jovanovic, az ugyancsak ismert szabadkai öklöző testvére). Tumbász Géza kisváltóban volt országos bajnok és válogatott. Kivételes technikája volt. Akkor akasztotta a szögre a kesztyűt, amikor még sokat nyújthatott volna a szabadkai és a jugoszláv ökölvívásnak. A szurkolók boxkesztyűs csecsemőnek hívták fiatalos arca miatt.
Danilo Jovanovic jelenleg is versenyez a Spartak színeiben. Országos válogatott volt nagyváltósúlyban. A sportsajtó az évtized összecsapásának minősítette a nagyváltósúlyban tartott meccsét Perunovictyal, a titográdi Buducnost tagjával. Három menet után Jovanovic pontozásos vereséget szenvedett, jóllehet ő volt az erkölcsi győztes. Valamivel korábban a legjobb öklözőnek hirdették ki a Belgrádi győztes elnevezésű nemzetközi tornán.

A Spartak ökölvívói 1946-ban.

A Spartak csapata 1970-ben. Ekkor védték a bajnoki címet

A Spartak sokat emlegetett  1950-es ökölvívócsapata

Tóth Rulolf ökölvívó, országos bajnok, a válogatott tagja	Gyulai Lajos ökölvívó, országos és Balkán bajnok
Tamási Ferenc ökölvívó országos  bajnok, a válogatott tagja	Jovan Stefanović ökölvívó, országos  bajnok, a válogatott tagja
Arif Ibrahimović, a válogatott tagja, országos ökölvívóbajnok	Danilo Jovanović, a válogatott tagja, a "Vajdasági kesztyű 1981" trófea megszerzője

Dragan Vujković, a válogatott tagja, országos ökölvívóbajnok, Jugoszlávia érdemes sportolója

Két kiváló ökölvívó találkozik
- Geza Tumbas (balról) a néhai nagy bajnoktól Sovlyánszki Páltól fogadja a jókívánságokat