Az önfeláldozó munka gyümölcse

Az első hivatalos verseny az újonnan megalakult
sportágban - a súlyemelésben - az 1948-ban megtartott országos egyéni bajnokság volt. Ugyanebben az évben megalakult a Spartak Súlyemelőklub. Már 1949-ben résztvesznek a hivatalos versenyeken a Spartak versenyzői is. Szabadkán ezt a sportágat Graca Ferenc és ifjabb Korhec Gyula honosították meg, akik Korhec János, Basics Ferenc, Mészáros József, Szakács István, később Nagy István és Csík István mellett az első versenyzők voltak.
1958-ig a súlyemelők együtt edzettek a birkózókkal (ugyanabban a helyiségben). A kezdet nagyon nehéz volt: nem volt edzőterem és drága felszerelés.
Abban az időszakban Korhec János négy országos bajnoki címet szerzett. A félnehézsúlyban legjobb volt 1951-ben és 1954-ben, míg nehézsúlyban 1952-ben és 1958-ban. Az országos bajnokságokon könnyűsúlyban kétszer diadalmaskodott Csík István, míg Korhec Gyula bajnok lett nehézsúlyban 1952-ben. Nagy István és Siflis István Szerbia legjobb súlyemelői közé tartoznak.
1958 kezdetén a súlyemelőklub önálló sportszervezet lesz. Új helyiségekben* és kedvezőbb feltételek között felcseperedik a versenyzők új nemzedéke. A Kor-hec-testvérekhez csatlakoznak az új tehetségek. Eredményeik, különösképpen Kopunovics Gyuláé, Pavle Markovicé, Szabó Aladáré, Ranko Sikanjé és Mehmed Memisevicé a legjobbak közé tartozik az országban.
Az önfeláldozó munkának köszönve a szabadkaiaknak sikerült 1963-ban bejutniuk az I. szövetségi ligába. Két évvel később még egy perspektív nemzedék lépett színre: Marko Ostrogonac, Tercsics Tibor, Sípos Mihály, Stipan Vert, Sós Ferenc, Pintér József és Lakatos Gyula. Síposnak sikerült országos ifjúsági rekordot emelnie félnehézsúlyban, Ostrogonac és Tercsics harmatsúlyban, illetve nehézsúlyban diadalmaskodtak, Lakatos pedig eljutott a válogatott mezig is.
A legismertebb súlyemelő a többszörös válogatott és harmatsúlyú országos csúcstartó, Marko Ostrogonac. Tizenhárom alkalommal diadalmaskodott a jugoszláv bajnokságokon: 1965-ben, 1967-ben, 1971-ben, 1972-ben, 1973-ban, 1974-ben, 1975-ben, 1976-ban, -1977-ben, 1978-ban, 1979-ben, 1981-ben és 1983-ban. A Balkánbajnokságon 1974-ben második volt.
Az idősebbek sikereihez felsorakozik Tóth László, Drago Guzovski és Szloboda Antal. Tóth az 1974-es országos bajnokságon pehelysúlyban a legjobbnak bizonyult, akárcsak Guzovski váltósúlyban 1977-ben és Szloboda ugyanebben a súlycsoportban 1981-ben. Versenyeztek a jugoszláv válogatott színeiben is.
A Spartak a csapatbajnokság során a legjobb helyezést 1976-ban érte el, amikor az országos csapatbajnokság Szabadkán megtartott döntőjében megszerezte az első helyet.
1976-tól 1978-ig nagyon jó eredményeket érnek el az ifik: a csapat Vajdaság legjobbja lett. Az országos bajnokságokon ugyancsak a legjobbak közé tartoznak egyéni és csapatversenyben is. Kitűntek: Noskovics József, Bo-zidar Rastovic, Angelovics Róbert, Szloboda Antal, Zsigo-vics Ágoston, Romek József, Branislav Basic, Vituska Tibor, Magosi József, Nagy Csongor, Ladislav Bukvic, Zsoldos Tibor, Gorán Markovié és Kopilovics György. Angelovics Róbert és Bozidar Rastovic a válogatott tagjai lettek.
Az 1982—83-as idény végén a Spartak elhagyja a legjobbak társaságát. Azóta a figyelmet úgyszólván kizárólag a fiatalokkal folyó munkára összpontosítják. Zsigovics Ágoston személyében hivatásos edzőt alkalmaz a klub, amely a II. szövetségi ligában nagy lendülettel kezdett (győzelmekkel), s várható a Spartak gyors visszatérése a legjobbak közé.

A Spartak súlyemelőcsapata 1976-ban országos bajnokságot nyert

Marko Ostrogonac súlyemelő, országos csúcstartó, a válogatott tagja	Robert Angelović súlyemelő, országos csúcstartó, a válogatott tagja