Spartak Kézilabdaklub

A kupagyőztes és a hétszeres bajnokcsapat

A jugoszláv sportközönség kezdettől fogva nagy érdeklődéssel kísérte az 1945-ben Szabadkán megalakult női kézilabdacsapat fejlődését és első sikereit. A szabadkai „amazonok" a Spartak, illetve a Sportszövetség keretében gyors, eredményes játékot mutattak fel és elszántságukról tettek tanúbizonyságot. Simic Tóth Erika, a csapat egyik legjob játékosa a maga idejében, a legjobb hazai női kézilabdázók egyike volt.
Ez a ma már csaknem elfelejtett nemzedék tizennyolc országos válogatott játékost adott, akik közül hárman kiérdemelték a Jugoszlávia Érdemes Sportolója kitüntetést. Simic Tóth Erikáról, Anka Evetovié Sekulic-ról és Hegedűs Magdáról van szó, akik szép sikereikkel hívták fel magukra a figyelmet.
A háború előtt ezt a labdajátékot kétféleképpen játszották: kispályán és labdarúgópályán. Szabadkán különösen a munkásifjúság körében volt különösen kedvelt játék. Kitartásuknak köszönhető, hogy a felszabadulás utáni években megteremtettük a sportág fejlődéséhez a feltételeket Egészen 1955-ig nagy pályán játszották a közkedvelt, érdekes labdajátékot.
A felszabadulás után, 1945-ben, a Spartak első női csapata mégsem játszott egy mérkőzést sem. Az első női kézilabda-mérkőzésre 1946. június 9-én került sor. Ekkor két szabadkai klub, a Sloboda és a Jedinstvo játékosai léptek pályára. Az eredmény: 4:2 (1:2) volt a Sloboda javára, mely a következő felállításban játszott: Sekulié, Sárközi (Nimcevic II.), Prcic, Skenderovic, Kombiadjio, Ivankovic, Nimcevic I., Gabric, Guganovic,
Stantic és Kollár. A Jedinstvo: Nimcevic III., Gakovié, Rogic, Jenéi, Baka, Bodic, Saulié, Evetovic, Mihalik, Masa és Slajher.
A Spartak női csapata ekkoriban a kör-nyerző településeken lépet fel, baráti találkozók keretében, az első hazai bajnokságon pedig, 1948-ban -amelyre a szabadkai csapatot a Spartak, a Sloboda és a Jedinstvo játékosaiból állították össze - a szabadkai lányok megnyerték az országos bajnoki címet A Spartak csapata csak a következő évben vett részt az országos csapatbajnokságon, amelyet 1949-ben meg is nyert. Ettől kezdve a Spartak női kézilabda-csapata évekig dominált a nagypályás kézilabdában, később pedig a zágrábi és a viroviticai Lokomotív, valamint az ORK Beog-rad csapatával mérkőzött a Jugoszláv Kupáért
Miután csatlakoztak a Radnicki és a Sloboda játékosai a Spartak csapatához, a lányok szebbnél szebb sikereket arattak és állandóan az I. ligában szerepeltek. Országos bajnokok voltak 1949-ben, 1953-ban, 1954-ben és 1956-ban - de még mindig nagy pályán.
A játékosok közül többen is tagjai voltak az országos válogatott keretnek, játszottak azokon a mérkőzéseken, amelyeken Jugoszlávia legjobbjai küzdöttek hazai és az európai mérkőzéseken.
Időközben, a női csapat egyes tagjainak a kezdeményezésére, 1949-ben megalakult a férfi kézilabdacsapat is, amely kezdetben szép sikert ért el. Már abban az évben tartományi bajnok. A Spartak férfi kézilabdacsapata szép sikereket ért el később a szerbiai ligában, az ötvenes évek végén pedig sikerült bejutnia a II. szövetségi ligába. Az eszközök elosztása körüli torzsalkodás azonban hátráltatta a munkát és a további sikerek elmaradtak (a pénzt az eredményesebb női csapat kapta).
A jó eredmények ellenére a férficsapat többször feloszlott, csak 1982-ben szervezték meg ismét Ezúttal is szinte a semmiből kezdték, de már szép sikereket könyvelhetnek el, mind az ifjúsági csapat, mind a felnőtt játékosok és a diákolimpiák résztvevői.
Az ötvenes évek közepén a Spartak mindkét csapatában ismert és közkedvelt a kispályás kézilabda.
1956-    ban, amikor az egész országban meghonosodott, újra a lányok jeleskedtek, bajnokcsapatként emlegették őket Zágráb és Szabadka volt akkoriban a hazai kézilabdasport központja
A Spartak női kézilabdacsapata bajnoki címet nyert
1957-    ben, 1960-ban és 1963-ban. Az említett idényeken
kívül még 1964-től 1970-ig játszottak az I. ligában. 1964-ben másodikak, 1965-ben nyolcadikak, 1967-ben ötödikek, 1968-ban kilencedikek, 1969-ben tizedikek és 1970-ben utolsók. A női kézilabdacsapat az 1976-77. évi idényben jutott be ismét az I. ligába, azután, hogy Dvoracskó László edző irányította a csapatot. Igaz, hogy az utolsó, a tizenkettedik helyen végeztek és ismét alsóbb rangú csoportba kerültek, de sikerük mégis említésre méltó.
Azóta a lányok a II. szövetségi ligában, valamint az I. B ligában játszanak, az utóbbi három évben pedig a köztársasági-tartományi ligában mérkőznek (vajdasági és bosz-niai-hercegovinai liga). A férficsapat a bácskai liga tagja.
A Jugoszláv Kupa döntőjében a Spartak női kézilabdázói a következő eredményeket érték el - 1956-ban: Lokomotív-Spartak 10:6; 1957-ben: Lokomotív-Spar-tak 14:7; 1961-ben Szabadkán a hazai csapat 6:2 arányban győzte le a zágrábi Lokomotívot és ezzel megszerezte a serleget; 1962-ben: ORK Beograd-Spartak 6:4; 1963-ban: ORK Beograd-Spartak 6:5; 1968-ban: ORK Beograd-Spartak 15:8.
Országos bajnokcsapatként 1961-ben és 1964-ben a Spartak női kézilabdázói részt vettek az Európa-kupán, azonban már az első fordulóban kiestek. Közben számos hazai és nemzetközi mérkőzésen vettek részt. Szabadkán több rangos hazai és nemzetközi kézilabda-mérkőzést játszottak, többek között a város felszabadításának a napja alkalmából.
A jugoszláv válogatottban több szabadkai lány szerepelt, többek között Tóth Erika, Anka Evetovic, Marija Mihalek, Marija Mása, Magyar Ilona, Tereza Ivankovic, Hegedűs Magda, Mara Jakovetic, Jovanka Jurcak, Nagy Rózsa, Ankica Ostrun, Jelica Prcic, Marica Rogic, Marija Sablyak, Ljubica Smiljanié, Vincer Magda, Ana Zemko, Radmila Batinica, Eva Gabrié, Vincer Edit
Tóth Erika, Anka Evetovic és Hegedűs Magda fellépett azon a mérkőzésen 1955-ben, amelyen a jugoszláv csapat a világbajnoki címért vívott küzdelemben a harmadik lett.
Bravúros játékával különösen Tóth Erika tűnt ki, aki egyébként a Spartak keretében több sportágban is jeleskedett. Kitűnő atléta volt, jó kosarazó és kézilabdázó, többszörös válogatott játékos.
A Spartak női kézilabdacsapata mindenképpen az egyesület legjobb csapatai közé tartozik.
Kezdetben a játékosok társadalmi munkában építették fel a pályát. Nagy önfeláldozással és odaadással sportoltak és szép eredményeket értek el. m
Poslednja generacija Spartaka koja je igrah u I saveznoj ligi 1979. A Spartak utolsó nemzedéke, amely 1979-ben az első szövetségi ligában mérkőzött
Szabadkan és környékén jelenleg is sikeresen szervezik meg a községi és községközi tornákat. Büszkék lehetünk a múltra, de a tanulságot is le kell vonnunk: eredményt csak kitartó munkával érhetünk el.

A Spartak női kézilabdacsapata, 1949-ben országos bajnokságot nyert
később valamennyiet kispályán is kézilabdáztak

Az 1961. évi Jugoszláv Kupa győztes csapata (balról jobbra): Čelik, Tóth, Jurčak,
Gojnić, Jakovetić, Fejes, Prčić, Hegedűs, Benedek Ernő edző, (guggolnak) a kapusok: Zemko és Smiljanić

A Spartak női, nagypályás kézilabdacsapata, 1954-től 1958-ig az ország legjobb csapatának számított

A Spartak utolsó nemzedéke, amely 1979-ben az első szövetségi ligában mérkőzött

Március 8-a Kézilabdaklub

A kézilabda szerelmesei

Szabadka felszabadulása után a La Passionaria Szövőgyárban szervezett sportélet folyt A dolgozónők nagy része kézilabdázott, de csak 1958-ban alakították meg a klubot.
A Március 8-a kézilabdázónői legnagyobb sikerüket 1970-ben érték el, amikor bejutottak a köztársasági ligába. Ez a versenyfokozat tíz évvel később köztársaság-tartományközi ligává lépett elő (vajdaság és bosz-nia-hercegovinai csoport). A Március 8-a csapata szolid eredményeket ért el. A kézilabdázónők pályára léptek Vajdaság leányifjúsági és női válogatottjában is.

A Spartak és a Március 8. egykori női kézilabdázói (balról jobbra):
J. Prčić - Bedalov, J. Jurčak - Popov, Magyar I- Berényi I, A. Sekulić - Evetović, Tóth E. -
Simić. M. Skenderović - Kučov, Rózsa E. - Pertić, I. Berényi I, S. Evetović i T. Ivanković

A szabadkai Március 8. női kézilabdacsapata