2024.03.29. Péntek

 
PARTNEREINK
Subotica
Szabadka
Sportski savez Srbije
Szerbiai Sportszövetség
Sportski savez Vojvodine
Vajdasági Sportszövetség
Olimpijski komitet Srbije
Szerbiai Olimpiai Bizottság
Fudbalski savez Srbije
Szerbiai Labdarúgó Szövetség
Odbojkaški savez Srbije
Szerbiai Röplabda Szövetség
Rukometni savez Srbije
Szerbiai Kézilabda Szövetség
Vaterpolo savez Srbije
Szerbiai Vízilabda Szövetség
Birkózás

A legértékesebb trófeák birtokosai

Városunk gazdag sporttörténetében a birkózók érték el a legszebb és a legnagyobb sikereket Az elmúlt 40 évben olimpiai aranyérmest, Európa- és világbajnokot üdvözölhettünk. Nem maradtak el a győzelmek a Balkán-bajnokságokon és a Földközi-tengeri Játékokon sem. A Spartak nem kevesebb, mint 15 alkalommal volt Jugoszlávia csapatbajnoka, míg az egyéni sikerek az ors/ágos bajnokságokon és a szövetségi bajnokversenyeken megszámlálhatatlanok Birkózóink azonban nemcsak kiváló eredményeikkel szereztek maguknak elismerést, hanem sportszerű viselkedésükkel is, ami azt jelenti, hogy a Spartakban és a többi szabadkai birkózóklubban következetes és eredményes nevelőmunka folyik. A kiváló sportolók többsége jól helytállt a munkahelyén, illetve szorgalmasan tanult az iskolában vagy az egyetemen és később megállta helyét az életben.

Az első sikerek

Szabadkának már a háború előtt is voltak híres versenyzői. A felszabadulás után azonnal csatlakoztak a sportolók nagy családjához, a Spartakhoz és a szocialista Jugoszlávia első egyéni bajnokságán, Szarajevóban, páratlan eredményességgel mutatkoztak be. Bajnoki címet nyert Berényi András, Stevan Rapic és Fiser Antal. Ezüstérmes volt Aleksandar Vujevic és Csúzdi Béla is, míg Marko Monastirski bronzérmes lett. Az első jugoszláv bajnokságon nagy volt a szabadkaiak fölénye: 22 ponttal nyerték a nem hivatalos csapatversenyt
A kezdeti sikereket egész sor jó eredmény, egyéni és csapatbajnoki cím és válogatottság követi. A Spartak nemzetközi mérkőzéseken hallat magáról. A krónikások feljegyezték, hogy 1947-ben megmérkőzött a temesvári CsFR gárdájával és 5:3-ra győzött A következő év júniusában Zágrábban rendezték meg Jalkán és Közép-Európa bajnokságát kötöttfogású birkózásban hat ország legjobbjainak a részvételével. A jugoszláv válogatottban akkor Szabadkáról Gion, Csúzdi és Kiss kapott helyet' A sportág első aranykorában - 1946-1953-as időszak - öt országos csapatbajnokságot és 23 egyéni bajnoki címet nyertek a szabadkaiak, közben 10-en védték a jugoszláv válogatott színeit. Abban az időszakban Lévai, Vetró, Berényi, Torma I., Torma II., Gion, Monastirski, Csúzdi, Bai\ Rapic, Fiser A, Fiser F., Vukovic, Vöröbaranyi, Simokovic, Kiss K., Bartus A, Peié, Keller, Kasza, Szalma, Víg, Márkus J., Frank, Ostrogonac, Eke, Bajer J., Bajer L., Antal, Bárkányi, Balog, Griffatong, Pamer, Hallgató, Gyantár, Korhec Gy. és Csík voltak a legjobbak.
Monastirski halálával 1953-ban óriási veszteség éri a sportágat
Az átmeneti tétlenség azonban rövid ideig tart Mlan Ercegan tanácsára 1955-ben megalakul az ország első birkózóiskolája. Berényi András a munkát eredményesen irányította és a keze alatt formálódó fiatalok 1962-    ig minden országos bajnokságon és tornán az élen jártak. A sok kitűnő eredmény elismeréseként egy alkalommal a Romániában megrendezett Olimpiai reménységek elnevezésű nemzetközi birkózótornán kizárólag szabadkai fiatalok védték a jugoszláv színeket Ebben az eredményes időszakban - 1957-1965 között .- a következő szabadkai versenyzők öltötték magukra a jugoszláv ifjúsági válogatott mezét: Marko Vidakovic, Varga Dezső, Kovács Sándor, Némedi Miklós, Bartus Antal, Törőcsik István, Zdravko Tanasié, Petar Bres-canski, Kecskés Mihály, Prokec László, Miklós József, Karlo Covic, Sreten Damjanovié, Kalmár József, Petar Nimcevié, Raffai István, Franjo Balazevic, Ivan Milan-kovié és Róka József. Ez a nemzedik több mint 10 év után  ismét  visszahódította  az elsőséget,  a Spartak
1963-    ban országos csapatbajnok lett Az évtized végéig még háromszor sikerült ez a fegyvertény, 1966-ban, 1967-ben és 1968-ban.

A világ élvonalában

A világ élvonalbeli birkózói közé elsőként Bosko Marinko küzdötte fel magát. Európa-bajnokságon 1966-ban szerzett először érmet (ezüstöt). Három évvel később érte el pályafutásának legnagyobb sikerét: Európa-bajnok lett Ebben a versenyévben a világbajnokságon ötödik. Egy évvel később két éremmel gazdagította gyűjteményét: Európa-bajnoki ezüst- és világbajnoki bronzéremmel. Sikereit az 52 kilogrammosok súlycsoportjában vívta ki.
Marinkóval szinte azonos időben indult diadalútjára Sreten Damjanovié. 1969-ben Európa-bajnok, 1970-ben második az Európa-bajnokságon, illetve 4. a világbajnokságon. Pályafutása során a csúcsot 1971-ben érte el: Szófiában világbajnoki címet szerzett Ennek az eredménynek nagyon örülnek a szabadkai szurkolók, de igazából Zomborban ünnepeltek, mivel ekkoriban Damjanovié a zombori Elektrovojvodina tagja volt. Ha formálisan nézzük a dolgot, akkor az első és egyetlen szabadkai világbajnokot csak 10 évvel később köszönthettük Refik Memisevic személyében.
A harmadik szabadkai birkózó, aki nemzetközi szinen is sokra vitte, Karlo Covic volt. Számára az 1969-es év volt a legsikeresebb. Kitartó munkáját Európa-bajnoki ezüstéremmel koronázta
Az élversenyzők távozása nem maradhatott következmények nélkül. A Spartak nevét évekig nem találni az országos csapatbajnokok listáján. A munka azonban szüntelenül folyik, újabb és újabb tehetséges gyerekek tesznek tanúbizonyságot a felkészültségükről. Magyar Béla 1972-ben országos bajnoki címet szerzett A következő évben Kiss Mihály Lipcsében Európa vasutasbajnoka, Vahtler Zoltán ugyanott bronzérmes. Az 1974-es év sem múlik el nemzetközi sikerek nélkül. Dusán Jákob Balkán-bajnok, Kiss Mihály pedig a harmadik. Zágrábban 1975 április 13-án Magyar Béla, Sreten Damjanovié és Momir Petkovié az eredményhirdetéskor a dobogó legmagasabb fokán állt. Négy hónappal később Gion István edző tanítványai közül ketten -Sreten Damjanovié és Momir Petkovié - aranyérmesek a Földközi-tengeri Játékokon, Danji Károly pedig a második helyen végez.

Kivételes bajnokok

A közönség érdeklődésének a középpontjába mindinkább a 82 kilogrammos súlycsoportban versenyző Momir Petkovié kerül. Rettegnek tőle az ellenfelek, hiszen kiválóan képzett, gyors és kiszámíthatatlan. 1976 februárjában a budapesti felszabadulási versenyen diadalmaskodott, nem sokkal később Bulgáriában, a mindig erős összetételű Nikola Petrov Emlékversenyen is a legjobbnak bizonyult. Nem volt méltó vetélytársa itthon sem az országos bajnokságon és a szövetségi bajnokversenyea AzEurópa-bajnokságot taktikai okokból kihagyja, ezért legeífogultabb szurkolói is vegyes érzelmekkel várták a montreali híreket. Győzelmekről tudósítottak a jelentések és mindent betetőzött július 24-én a szovjet Csebokszarov felletti győzelem, ami a végső sikert, az olimpiai aranyérmet jelentette Petkovié számára Szabadka boldogan, büszkén ünnepelte kiváló sportolóját A város utcáin és a Kisstadionban ezrek gyűltek össze köszöntésére. Később a világbajnokságokon jeleskedik: háromszor ezüst-, egy alkalommal pedig bronzéremmel tér haza Gyűjteményében mindenféle világversenyről van trófea. Nemzetközi szerepléseit ifjú korában két Európa-bajnoki ezüsttel kezdte, de felnőttként mindig ürestarsollyal, lehajtott fővel hagyta el az ókontinens legjobbjainak a versenyét Az Európa-bajnokságon elpártol tőle a szerencse.
Első jelentősebb nemzetközi eredményét Refik Me-misevié 1976-ban Szkopjéban érte el, amikor Balkán-bajnok lett A következő évben a nevére felfigyel a sportvilág. Göteborgban világbajnoki ezüstérmet nyert a 100 kilogrammosok mezőnyében. Egy évre rá ismét hallatott magáról és Mexicóvárosból bronzéremmel tért haza Utána súlyfelesleggel bajlódott, ereje csökkent a fogyasztás miatt és kénytelen volt súlycsoportot változtatni. Ügyességével és gyorsaságával 1981-ban Oszlóban meglepte a nála 30-40 kilogrammal nehezebb vetélytársait. A teljes sikerről két másik kiválóságunk, Momir Petkovié és Kaszap Károly is gondoskodott. Az előbbi ezüst-, az utóbbi pedig bronzérmet nyert. Három nappal később a városi stadionban 20000-es tömeg ünnepelte a három sportolót Egy évre rá Memisevié bebizonyította, hogy nem volt véletlen a világbajnoki cím. Tudását, felkészültségét világbajnoki ezüsttel fémjelezte. Kellő alapozás nélkül kezdte az olimpiai évet, de nagy hévvel, elszántan dolgozik, hogy pótolja a lemaradását és egyenrangúan küzdhessen, ismét a csúcsra kerüljön.
A 10 bajnoki címből hét a városunkba került Azon az emlékezetes versenyen Vahtler, Jákob, Damja-novié, Kaszap, Kopasz, Petkovié és Memisevié lett bajnok.
Szabadkán a birkózás legeredményesebb, legszebb időszakában nem kevesebb, mint 34 versenyző öltötte magára a válogatott mezét, ezek: Vahtler Zoltán, Bosko Marinko, Magyar Béla, Stevan Gábor, Huszár László, Kis Mihály, Cziger Zoltán, Danyi Károly, Raffai István, Petar Nimcevié, Antun Patarcié, Törőcsik István, Baka József, Hajdú László, Horváth László, Stevan Petrovié, Danyi György, Josip Vidakovié, Momir Petkovié, Sreten Damjanovié, Refik Memisevié, Kopasz Károly, Dusán Jákob, Kormos László, Bicskei Rudolf, Zorán Pqpovié, Huszár Tibor, Tóth Péter, Kaszap Károly, Naser Zivina, Sukrija Zivina, Branislav Vidovié, Trukli Rudolf és Balázs Zoltán.
A csapat diadalútja az 1982/83-as bajnoki idényben megszakad. Kopasz Károly visszatért anyaegyesületébe, a Zentába, Danyi Károly pedig a kanizsai Potisjéba igazoltatta magát Megkezdődött a fiatalok sorozatos bevonulása, s amikor Refik Memisevié is felvette a katonaruhát, szinte csapat nélkül maradt Damjanovié edző. Sokszor még a minimális létszámot, a nyolc harcképes birkózót is nehéz volt biztosítani egy-egy bajnoki mérkőzésre. A dicsőség, a kiváló eredmények éveiben a klubban megfeledkeztek az utánpótlás neveléséről és ez megbosszulta magát. Ebben azonban bizonyos mértékben objektív nehézségek is közrejátszottak, elsősorban az, hogy a Spartak birkózó-gárdájának nincs állandó otthona, hiányoznak a megfelelő edzésfeltételek. Pedig, ha valaki igen, akkor a birkózók igazán rászolgáltak arra, hogy Szabadka közmegelégedésre, az újabb előrelépés érdekében megoldja ezt a kérdést.
A Bácska, a Sever és egykor a Palics birkózóklub is sokban hozzájárult a sportág fejlődéséhez és népszerűsítéséhez. Sok versenyző kezdte pályafutását ezekben a sportszervezetekben, hogy később tudásukat a Spartak-ban csiszolva szép eredményeket érjenek el. A Bácska és a Sever évekig a II. ligában versenyzett, jelenleg a köztársaságközi liga tagjai.

A bajnokok listája

Több sikerről, eredményről tettünk említést, de a teljesség kedvéért íme, az országos egyéni bajnokok névsora: Bosko Marinko, Marko Vidakovié, Vahtler Zoltán, Magyar Béla, Berényi András, Torma Béla, Stipan Dora, Dusán Jákob, Fiser Antal, Gion István, Marko Monastirski, Aleksandar Vujovic, Torma János, Némedi Miklós, Kis Mihály, Mirko Petin, Stevan Bart, Csúzdi Béla, Kis Kálmán, Momir Petkovié, Kaszap Károly, Kopasz Károly, Mirko Ostrogonac, Bayer József és Refik Mimisevié. A bajnokok válogatottak is voltak. Rajtuk kívül Zdravko Tanasié, Danyi Károly, Törőcsik István és Karlo Covié viselte még a címeres mezt.
A Spartak a felszabadulás utáni időszakban 15 alkalommal volt Jugoszlávia csapatbajnoka: 1947-ben, 1948-ban, 1949-ben, 1950-ben, 1951-ben, 1963-ban, 1966-ban, 1967-ben, 1968-ban, 1977-ben, 1978-ban, 1979-ben, 1980-ban, 1980/81-ben és 1981/82-ben.
A 70-es években a birkózásban is divatos volt a Bajnokcsapatok Európa-kupájának küzdelme. A Spartak, mint Jugoszlávia bajnoka 1977-ben és 1978-ban vett részt a rangos vetélkedőn. A másodszori kísérlet volt az eredményesebb, mivel bejutott a döntőbe és Lengyelországban a szovjet, a lengyel és a magyar bajnokcsapat mögött a negyedik helyen végzett.
A birkózók teljesítményét nagyra értékeli városunk sportkedvelő közönsége, amit egyebek között az is tanúsít, hogy 1961 óta, amióta Szabadkán rangsorolják a sportolókat, a felnőttek ranglistájának élére 11-szer birkózó került. így 1963-ban Stipan Dora, 1965-ben, 1966-ban, 1967-ben és 1970-ben Bosko Marinko, 1968-ban és 1969-ben Sreten Damjanovié, 1976-ban és 1978-ban Momir Petkovié, 1977-ben és 1981-ben Refik Memisevié volt Szabadkán az év sportolója. A Spartak-nak mint sportszervezetnek is jutott az elismerésből: 1976-ban a nehézatlétikai (súlyemelő- és birkózó) klub volt a város legeredményesebb sportkollektívája. Később még kétszer került élre a Spartak Birkózóklub, 1979-ben és 1980-ban.
Minden élsportoló számára kitüntetést, elismerést jelent az olimpiai játékokon való részvétel. A birkózók közül az elmúlt 40 évben ez Torma Bélának és Csúzdi Bélának (Helsinki, 1952), Stipan Dórának (Róma, 1960), Bosko Marinkónak, Sreten Damjanovicnak és Karlo Covicnak (Montreal, 1976), Kaszap Károlynak és Refik Memisevicnak (Moszkva, 1980) sikerült. A tokiói elő-olimpián, 1963-ban, Zdravko Tanasic birkózó középsúlyban az első helyen végzett.
A jugoszláv birkózók nagyon jó helyezéseket értek el a XXIII. Los Angeles-i Olimpiai Játékokon. Közöttük volt Refik Memisevié is, aki a 100 kilogrammon felüli súlycsoportban versenyzett.
Memisevié bronzérmes lett. Később azonban az orvosokból álló szakbizottság megállapította, hogy ellenfele, Ihomas Johanson (Svédország) tiltott izgató szerek hatása alatt volt, tehát az ezüstérem nem illeti meg.
A hivatalos bírókból álló zsűri az ezüstérmet Refik Memisevicnek ítélte oda.
Kaszap Károly ötödik lett a versenyben, Momir Petković pedig a negyedik helyen végzett.


87_1.jpg

A Spartak birkózóinak legsikeresebb nemzedéke, amely bajnokcsapat volt 1977-től 1978-ig

87_2.jpg

Boško Marinko országos bajnok, a válogatott tagja, olimpiai résztvevő, Európa-bajnok

87_3.jpg 87_4.jpg
Marko Monastirski országos bajnok,
a válogatott tagja, a modern bírkózás
szószólója, a Spartak bírkózóinak tanítója
Kiss Kálmán országos bajnok,
a válogatott tagja és az 1936. évi
olimpiai játékok résztvevője
87_5.jpg 87_6.jpg
Stipan Dora, országos bajnok,
a válogatott tagja, olimpiai résztvevő
Antun Fišer, többszörös válogatott,
országos bajnok, szövetségi edző,
az 1936. évi olimpiai játékok résztvevője,
a szbadkai bírkózás egyik megalapítója
87_7.jpg 87_8.jpg
Csúzdi Béla országos bajnok,
a válogatott tagja, olimpiai résztvevő
Zdravko Tanasić országos bajnok,
a válogatott tagja és az 1963. évi olimpiai
felkészítés egyik résztvevője

87_9.jpg

A Spartak bírkózóinak csapata, amely 1946 - 1950 között több válogatott bírkózót nevelt ki

  Share on Facebook