Újra eredményesek

A szabadkai evezősök munkája két időszakra osztható. Az első az 1970-ig, a Palicsi-tó szanációs munkálatainak a kezdetéig tart Előbb Zmajevac, majd pedig Partizán néven hallatnak magukról a kerékpárgyár csapataként. Az első néhány évben az volt a legnagyobb probléma, hogy nem állt megfelelő versenycsónak a tagság rendelkezésére. Az első versenyen - 1948-ban Zimonyban - nem értek el figyelemre méltó eredményt. A tényleges, a tervezett és a szervezett munka 1951-ben kezdődik meg. Egy évvel később a kormányos négyest már a legjobb 10 között jegyzik az országban, sőt 1953-ban megszületik az első érem. Mariborból, a verseny színhelyéről, előbb egy rövid távirat érkezet a kerékpárgyárba: Döntősök vagyunk! Nem kevesebb, mint 32 egység versengésében már ez is óriási fegyverténynek számított A legénység azonban érezte, hogy ennél több is van az izmukban. A Zmajevac legénysége - Mojzes Miklós, Mojzes István, Cseszkó János, Varga László, Horváth Attila felállításban - a harmadik lett. Mögöttük ért célba az egy évvel korábban Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert spliti Gusar hajója. Óriási fegyvertény volt ez, hiszen akkoriban még nem is volt megfelelő szakmai irányítója a klubnak, saját maguk edzettek. A rátermettebbek - Varga László és Mojzes Miklós - már akkoriban segítettek a klub többi egységének.
Az első érem mindenkinek nagy lendületet adott, ennek eredményeként 1956-ban az ifjak - a fiúk és a lányok is - országos bajnokok. A kiváló teljesítmény elismeréseként a szabadkai lányok egy csoportja a belgrádi Crvena zvezda tagjaival a bledi Európa-bajnokságon a jugoszláv nyolcast alkotja. Két év után ismét ott voltak a Partizán evezősei az Európa-bajnokságon, mégpedig Poznanban. Ebben az időszakban Jelena Filic, Ana Vukov, Mojzes Irma, Marija Pokornic, Darabos Éva és Lóci Mária öltötte magára a címeres mezt.
A nemzedékcsere 1958-ban következett be, de az újabb sikerekre nem sokáig kellett várni. Az új hullám képviselői - miben másban, mint kormányos négyesben már 1961-ben országos leányifjúsági bajnokok. A következő évben újabb aranyéremmel bizonyítják, hogy a legjobbak az országban, 1963-ban pedig leányifjúsági és felnőtt bajnokok is. A siker kovácsai: Tatjána Vukovic, Verica Damjanovic, Piukovics Margit, Ivánszki Irén és Voli Edit. Akkoriban 1000 méteren 3,52 perc körüli időre voltak képesek, amit a jugoszláv válogatott is csak ritkán ért el. Evezőseink számára eredményes volt az 1965-ös versenyév. A Partizán Vajdaság csapatbajnoka lett. A női négyes a következő két évben ismét Jugqszlávia bajnoka. Ezután egy ideig nem hallatnak magukról a szép, és egészséges vízisport kedvelői, mert 1970-től a Palicsi-tó szanációja folytán kényszerpihenőt tartanak.
Az újabb lendületes munka 1976-ban kezdődik Varga László irányítása mellett, aki az évek során szakosította magát, edzői oklevelet szerzett. A tagság lelkesedését jellemzi, hogy a nád kivágásával készítették el maguknak a 500*60 méteres edzőpályát Nagy örömükre négy új hajót is vásároltak, tehát javultak a munkafeltételek. A lányok - Hekli Ágota, Kákonyi Zsuzsa, Glinber Rita és Márta - csakhamar hallatnak magukról. Előbb országos leányifjúsági bajnoki címet szereztek négypárevezősben, majd háromszor felnőtt bajnokok kormányos négyesben, mégpedig 1981-ben, 1982-ben és 1983-ban. Ezeket az eredményeket már a Palics Sportegyesület tagjaiként jegyzik. A lányok számára mindenképpen emlékezetes marad a szegedi nemzetközi versenyen való fellépés (1981 és 1983) és a két bronzérem a világ élvonalához tartozó NDK és Románia mögött. Az érmek és a 3,40 perc körüli idő mögött óriási munka áll: évente mintegy 290 napi edzés. A téli alapozás során naponta átlag 10 kilométert futottak és 6 tonna súlyt emeltek. Tavasztól a vízen 20 kilométer volt az edzésfejadag. Szép sportág az evezés, de mint az adatokból kitűnik, nehéz is.

Az egykori Partizan, (ma Palics) evezősklub női csapata,
amey 1964. július26-án megnyerte az országos bajnokságot

A Partizana női egyesülete, amely 1983-ban és 1984-ben az ország legjobbjainak számított.