Jugoszlávia érdemes sportolója

1939. augusztus 11-én született Koljaniban (Sinj). Magas szakképzettségű faipari munkás. Birkózással 1956-ban kezdett foglalkozni a szabadkai Partizánban, késó'bb átigazolt a Spartak Birkózóklubba. Nyolcszoros országos bajnok. A jugoszláv válogatott tagja 1962-1972 között. Többször volt a Spartak és a válogatott kapitánya. Okleveles edző. Megkapta Szabadka Októberi díját, a vajdasági Jovan Mikic-Spartak-dijat. négy alkalommal hirdették ki Szabadka legjobb sportolójának. A Népért Tett Szolgálatok Ezüst Csillagos Érdemrendjének viselője.

Neve sokat mond azoknak a kötöttfogású birkózóknak, akik valamit elértek a sportágban. Mindezt kitartó munkával, rendszeres edzéssel, nagy akarással, mindennapos lemondásokkal és csodával határos kitartással sikerült elérnie.
A Spartak birkózócsapata és az országos válogatott egy évtizedig el sem volt képzelhető Bosko Marinko nélkül, aki nem ismert vereséget az 52 kilogrammosok súlycsoportjában. Sportszerű versenyző volt, kedvelték és tisztelték ellenfelei, a sportmunkások és a birkózás kedvelői. A mindennapi munkában is példát mutatott.
Két évtizedig, amíg birkózással foglalkozott, az országos bajnoki címek megszerzése mellett a nemzetközi versenyeken is csodálatra méltó eredményeket ért el. 1966-ban Ljubljanában megszerezte a második helyet a Balkán-bajnokságon, bajnoki címet szerzett a Földközi-tengeri Játékokon 1971-ben Izmirben (Törökország), majd Helsinkiben (Finnország) 1966-ban az Európa-bajnokságon a második lett, 1969-ben Modenában (Olaszország) Európa-bajnoki címet szerzett, egy év múlva a kelet-berlini Európa-bajnokságon a második lett, az 1970. évi kanadai világbajnokságon megszerezte a harmadik helyet
Azt követően, hogy abbahagyta a versenyzést, egy ideig nem vett részt klubjának a munkájában, azonban a többi élsportolóhoz hasonlóan nem tudott ellenállni a kihívásnak, újra bekapcsolódott a klub életébe - edzőként és sportmunkásként