Jugoszlávia érdemes sportolója

Szabadkán született 1925. január 22-én, meghalt Belgrádban 1975-ben. Asztalitenisszel a háború előtti években kezdett foglalkozni, majd a felszabadulás után Szabadkán a Spartak mezében, továbbá a válogatott színeiben olyan eredményeket ért el, amelyek a világ legnevesebb asztaliteniszezői közé sorolják. Hosszú sportpályafutása során több mint 2000 trófeát szerzett, ami nagy elismerést váltott ki Szabadkán és az országban. Sportpályafutásának befejezése után a jugoszláv, majd a nyugat-német válogatott szövetségi kapitánya volt. Tagja volt a JKSZ-nek. A háború után Szabadka első ifjúsági elnöke. Megkapta Szabadka Októberi díját, A Testvériség Egység Ezüst Koszorús Érdemrendjének viselője volt.

Harangozó Vilmos neve a jugoszláv élsportolók csoportjába tartozik. A világ élvonalába tartozó versenyzők ranglistája sem képzelhető el a felülmúlhatatlan Kicsi nélkül. Harangozó Vilmos méltán érdemelte ezt ki, annak alapján, amit az asztaliteniszért, klubjáért, az országos válogatottért és a világ asztalitenisz-sportjáért tett Kiváló tulajdonságaival mindenkit meghódított A szó szoros értelmében Jugoszlávia sportjának nagykövete volt, különösen a háború utáni években, amikor Jugoszlávia sportolói áldozatkészen és önzetlenül hozzájárultak hazánk világ előtti tekintélyének növeléséhez.
Számos trófeái arról tanúskodnak, hogy nyolcszor volt Jugoszlávia legjobb asztaliteniszezője és abszolút rekordot tart a hazai versenyzők között. A különféle versenyszámokban ugyanis 29 alkalommal állt a győzelmi emelvényre.
Szívesen látott vendég volt a nemzetközi versenyeken. Huszsosnnégy éves sortpályafutása során 43 országban versenyzett (szinte valamennyi kontinensen): Ausztria, Jugoszlávia, Franciaország, Chile, Svájc, NSZK, Belgium és a Szovjetunió nemzetközi bajnokságának győztese volt. Legyőzte korának szinte minden asztalitenisz-csillagát Legnagyobb sikerét 1954-ben, a londoni világbajnokságon érte el. Férfipárosban (Zarko Dolinarral, a sportág másik nagyjával) a győzelmi emelvény legmagasabb fokára került. A londoni siker mellett még háromszor szerzett érmet világbajnokságon.
Fényes sportpályafutásának befejezése után Harangozó Vilmos a szövetségi kapitány és az edző szerepében sikerrel adta át gazdag tapasztalatait a jugoszláv és az NSZK fiatal játékosainak. Csillogó stílusú játékos volt, a védekezés nagymestere. Ezt később megkövetelte a tanítványaitól is, akik ugyancsak sikerekkel és érmekkel dicsekedhettek.
Harangozó Vilmos évekig aktív társadalmi-politikai munkás volt. Munkahelyén, a Namateksben nagy megbecsülésnek örvendett.